Nehéz egyértelmű választ adni arra, vajon mennyit és mire költ egy egyetemista. Nemcsak azért, mert nem állnak rendelkezésre megfelelő, általános felmérések - még időszerű - eredményei, hanem azért is, mert nincs átlagos egyetemista.

Aktuális hírlevelünkben néhány érdekes információt tudhat meg arról, mire költenek, milyen fogyasztási szokásokkal és tulajdonokkal rendelkeznek a jövő értelmiségének jellemző képviselői - a kollégisták.

A magyar nappali tagozatos hallgatók 23,5 százaléka kollégista. Több mint háromnegyedük élvez családi támogatást, felük tanulmányi ösztöndíjra jogosult, harmaduk vesz fel diákhitelt, és egynegyedük rendelkezik munkavégzésből származó jövedelemmel.

Kiadásaik között a legnagyobb súllyal - értelemszerűen - a szállás- és rezsi költségek szerepelnek, de hasonló összeget költenek egy hónapban étkezésre, illetve szórakozásra, művelődésre. Az élvezethajhász egyetemisták sztereotípiával szemben, ruházkodásra és utazásra is többet költenek, mint élvezeti cikkekre. Ennek ellenére több mint felük (53%) nagyon gyakran (hetente többször) jár kocsmába, sörözőbe vagy borozóba, közel negyven százalékuk látogat teázókat vagy kávézókat, és egyötödük szórakozik diszkókban.

Majdnem mindegyikük (93%) tulajdonában van mobiltelefon, több mint felük saját számítógépet használ, és minden ötödiknek van DVD-lejátszója. Meglepő, hogy minden 20. kollégista saját gépjárművel is rendelkezik.

Forrás: Gábor Kálmán: Kollégisták a felsőoktatásban - Budapest, 2006

Ez alkalommal szakítunk a szakmai vonallal: egy rövid történetet mesélünk el, ami egy ismerősünkkel történt meg. Hősünket nevezzük Istvánnak - a teljes nevét nem írjuk le, de biztos magára ismer, ha elolvassa. A történetet mindenképp érdemes Önnek is elolvasni, mert hasznos, a felsőoktatási hallgatók életével kapcsolatos információkhoz juthat.

"István egy átlagosnak mondható egyetemista életét élte: szeretett sörözni, beszélgetni, bulizni, stb. Viszont az előbb említett fontos tevékenységeket illő volt megfelelően kipihenni, így a kora délelőtti órák látogatására nem maradt idő. Mégse lehet ugye este fáradtan mutatkozni a mélyen tisztelt sörpartnerek előtt. Viszont, mint minden jó diáknak, Istvánnak is kellett vizsgáznia.

Történt egyszer, hogy egy vizsgaidőszak utolsó (, a bizonyos korai előadás) vizsgájára nem maradt elég ideje megfelelően felkészülni, ezért nekiültek két sörtársával -, akik egyben csoporttársak is voltak, - kitalálni a vizsga megfelelő szintű teljesítésének módját. Sok múlott a dolgon, mert ha ez a tárgy nem sikerül, akkor úszik az addig elért átlag, és az ösztöndíj is. A kollégium kávéautomatája mellett ülve gondolkodtak, hogy mit lehetne tenni: hosszú az éjszaka, de tanulni már kevés. Egyszer megláttak az automata mellett egy plakátot. Egy horgászbolt reklámja volt rajta látható. Nem volt valami igényes, színvonalas reklám. Nemes egyszerűséggel egy bajszos férfi horgászöltözékben egy pisztrángot húzott ki a folyóból. Egyik csoporttárs elkezdett viccelődni azzal, hogy bárcsak a vizsgasort húznák így ki nekik.

Addig viccelődtek ezen, hogy kipattant a fejükből a nagyszerű terv. Mi lenne, ha halhoz hasonló módon a vizsgasort is kipecáznák? Ám akkor venni kell valahol damilt. Szerencséjük volt: a plakáton szereplő bajuszos horgász mellet egy címet is feltüntettek - pont 3 saroknyira a kollégiumból. 10 percük volt zárásig. Így hát hajrá, elindultak damilért. Útközben, folyamatosan gondolkodtak, és mire visszaértek a damillal, már össze is állt a nagy terv. És hogy mi volt az?

Nagyon korán keltek a vizsga reggelén, a terv szerint 7:00-kor. Be kellett érni a kritikus tömeg, és leginkább a tanárok előtt a terembe. Az előző nap vásárolt damilt éjjel kitüntetett helyen őrizték, hogy baja ne essen. Reggel a vizsgaterem bejáratánál nagyon óvatosan szétbontották. Az ülésrend már kinn volt a terem ajtaján. István a második sor jobb oldalán a negyedik széken ült. Mérnöki precizitással elkezdték bevezetni a letekert damilt István székéhez. Ezzel nem is volt gond, mindaddig, míg meg nem jött a szomszéd. Ugyanis valami különös érzékkel sikerült belegabalyodnia a damilba. Na sebaj! Beavatták őt is a tervbe. Így már minden a helyén volt.

Megérkeztek a tanárok, és a felügyelők is. A vizsgasort kiosztva elkezdték ellenőrizni a személyazonosságokat. Istvánnak se kellett több, itt volt a nagy pillanat. A tesztkérdéseket villámgyorsan lemásolva, rákötötte a damil végére. Kint már várták a társak a jelet, és mikor megkapták, elkezdték finom mozdulatokkal kihúzni a kérdéseket a teremből. István örömmel nézte, ahogy a lépcsőkön szépen, halkan, gyorsuló tempóban pattognak kifelé a vizsgakérdések. (A terem legfelső sorában ülő srác meghökkenten, mégis a csodálattól ámuló arckifejezéssel követte az eseményeket, ahogy 'elpattog' mellette a vizsgasor.)

És, hogy hogy sikerült a vizsga? A válaszok tervszerűen érkeztek sms-ben, és 4-es lett. Így az ösztöndíj is megmenekült. Azóta előszeretettel ülnek a kávéautomata mellett, mindig figyelve az éppen aktuális plakátot, hátha az is ad nekik valami isteni sugallatot egyéb problémájuk megoldásában."

A következő hírlevelünkből azt is megtudhatja, hogy mire költötte hősünk az ösztöndíját.

Az átlagember nem keres vagy elemez személyes elhivatottságból hirdetéseket, azokkal élete során szükségszerűen találkozik. A magyar társadalom minden tagja kisebb vagy nagyobb homogén, demográfiailag is jól jellemezhető csoportokba sorolható. A potenciális fogyasztó által legjobban képviselt szegmensre jellemző, általános életmód segít eldönteni, hogy a rendelkezésre álló költségvetés hogyan költhető el a leghatékonyabban, mely hirdetési szolgáltatásokat érdemes igénybe venni.

Megfelelő célcsoportelérést általános, márka- vagy termékismertséget növelő kampány esetén a televízió nyújt kedvező fajlagos költségek mellett. (Több mint 1,4 televízió található egy háztartásban.)

A sokat utazók legtöbbször az út menti, közterületi reklámfelületekkel találkoznak. De kifejezetten az autóban közlekedők esetében az egyik legjelentősebb tömegmédiumban, a rádióban elhangzó reklámspotok is eredményesek lehetnek.

A sajtó még napjainkban is fontos és szintén általános hirdetési eszköz. Az olvasóközönség - mind értékrendbeli, mind földrajzi - megfeleltetése a célcsoportnak segíthet a lap vagy magazin kiválasztásában és elkerülni a meddőszórást.

Egyre több ember végzi munkáját on-line eszközök, szolgáltatások intenzív igénybevételével, szörföl kikapcsolódásként az Interneten. Ez a médium nagyon jól célozható, és a legnagyobb mértékben növekedett az elmúlt években.

Azok esetében, akik jellemzően otthonukon kívül töltik idejüket - rendezvényeken, szórakozóhelyeken - az eseményszponzorálás illetve a közterületi - elsősorban beltéri - médiumok jelenthetnek megoldást.

Nincs egyszerű szabály a hirdetési költségek optimális elköltésére, azonban potenciális fogyasztóink megismerése sokat segíthet.

A közterületi médiumok meghatározó sajátosságai közé tartozik, hogy a potenciális fogyasztó azok előtt - jellemzően mozgás közben - meglehetősen rövid időt tölt, ezért a közterületi médiumokon elhelyezett üzenetek megfogalmazásában törekedni kell az egyszerűségre, a gyors értelmezhetőségre és az attraktív látványra - megfelelően elhelyezett márkanévvel, logóval vagy termékkel. E meghatározó tulajdonságuk figyelembevételével használhatók ki a bennük rejlő lehetséges előnyök.

A felületek megfelelő kiválasztásával -, melyben un. optimalizáló cégek segíthetnek - az üzenetátadás lehetőségének gyakorisága erősíthető, magas lefedettség biztosítható rövid idő alatt. Földrajzi összpontosítással a potenciális fogyasztó jobban megcélozható. Ha az erőforrások a reklámozott termék vagy szolgáltatás elérhetőségének közelébe koncentráltak, a fogyasztásban is megmutatkozó fogyasztói reakció valószínűsége is növelhető - pl. egy kávézó közelében elhelyezett útbaigazítás.

A közterületi médiumok sokszínűségéből fakadóan, a különleges jelenlét - pl. léghajó, építési háló -, kreatív kampány segíthet kiemelkedni az általános médiazajból és a márka visszaidézési esélyét is növeli.

A közterületi médiumok megoldást jelenthetnek a keveset tévéző, rádiót hallgató vagy újságot olvasó emberek elérésére. A beltéri felületek segítségével jobban megközelíthető a potenciális fogyasztó, valós életterében kerülhet sor az üzenet átadására.

Egy átlagos fogyasztó élete nagy részét szükségszerűen otthonán kívül tölti és találkozik így számos médiummal: a villamos megállójában várakozva végigfut szeme a citylight hirdetéseken, míg meg nem érkezik egy felfóliázott jármű; betérve egy forgalmasabb élelmiszerüzletbe végigsétál a padlóra ragasztott matricákon, a pénztárszalagra ragasztott üzenet gondolkodtatja el; kedvenc szórakozóhelyének mellékhelyiségében is plakátokkal találja magát szemben.

A közterületi reklámhordozó felületek igen sokfélék, azonban jól elkülöníthető csoportokba rendezhetők.

Elhelyezkedés szerint megkülönböztetünk beltéri (indoor) és kültéri (outdoor) médiumokat. E két kategórián belül elhatárolhatók a klasszikus - citylight ill. óriásplakát - és az un. ambient - speciális vagy nem klasszikus - közterületi médiumok.

Az utóbbi rendhagyó, külterületi formái sokba kerülhetnek - az alkalmanként igen magas bérleti díjak mellett a kreatív anyagok magas gyártási- és váltási költsége miatt -, többnyire hosszabb időszakra szólnak, ezért nem időszakos kampányokra, hanem imázsfejlesztére használják a hirdetők.

Ezzel szemben a beltéri reklámhordozó felületek olcsóbban vehetők igénybe, és kampányszerűen alkalmazhatók a kreatív-előállítás és -csere egyszerűségének köszönhetően. A bevásárló kocsikon elhelyezett tábla, a belógó eladáshelyi anyagok, a metróperon infoscreenjei, a padlómatricák, a fitnesstermekben, patikákban, rendelőkben, liftekben és az oktatási intézményekben elhelyezett plakátok mind ebbe a kategóriába sorolhatók.